Danu, a kelta anyaistennő

Danu a kelta mitológia nagy anyaistennője, ki a magcsoportunk nevét is ihlette: Gleann Danann (jelentése: Danu völgye). Hozzá köthető a híres Tuatha Dé Dannan, azaz Danu törzse, mely Írország hódítóit és isteneit foglalja magában, ahol mindenki Danu leszármazottja. A Danu szó proto-indoeurópai eredetű, melynek egyik lehetséges jelentése “folyó” - innen is ered a Dunával való kapcsolat egyesek szerint. Jelentése lehet még: forrás, mint az élet vize, vagy a termékenység szimbóluma.

Vannak, akik megfeleltetik Ana vagy Anu istennővel, akit pedig a híres Morrigannel is összekötnek. Vélhetően van kapcsolat a hinduizmusból ismert Danuval is, ki szintén eredetileg az ősi vizek istennője lehetett. Mások a walesi Dôn istenségnek feleltetik meg, kit szintén a folyókkal társítanak, Don neme viszont nem ismert - vannak akik férfi istennek hiszik.

Mivel nem maradt fenn róla se mítosz, se részletes forrás, így megoszlanak róla a vélemények, személye rejtély marad. Annyit elmondhatunk róla, hogy ő a termékeny természet, az anyaság és a bőség archetípusa.

Magyarország a Kárpátok ölelésében, egy hatalmas völgyben fekszik, melyet egykor a Pannon-tenger borított, és amelyet ma a Duna táplál élettel. Vizével, kincseivel minket is ellát. Csoportunk neve tisztelgés e föld és természetes környezetünk előtt – hálaadás mindazért, amit kapunk tőle.

Oein DeBhairduin: Miért bolyong a Hold - Ír nomád népmesék

Oein az ír Mincéir vándor népének nagyon különleges, természetközeli meséit gyűjtötte össze ebben a csodálatos könyvben, melyek nagy részét még apja mesélte neki gyerekkorában. Azontúl, hogy miért bolyong a Hold, többek közt megtudhatjuk, miért pikkelyes a hal, hogyan szerezte csíkjait a borz, vagy hogy hogyan szerezték a méhek fullánkjaikat.

Én bevallom, több történetet is megkönnyeztem, annyi szépség, kedvesség és melankólia árad belőlük, nem beszélve arról a harmonikus kapcsolatról a természettel, amiben e vándor nép él. Ráadásul Airmid és Miach mítosza is belekerült a gyógynövényekről, amelyről nem is tudtam, hogy egyáltalán megjelent magyar fordításban. De olvashatunk itt mágikus képességű nővérekről, segítőkész sündisznóról és rókáról, vagy éppen egy nagyon nagy szakállú remetéről. Mindegyik történet gyönyörű a húszból, az utolsó kettő köztük pedig egészen hátborzongató. Oein betekintést ad gyerekkorába is, a Mincéir mindennapjaiba, problémáiba a mesékhez mintegy bevezetőként, ezekről is nagyon érdekes volt olvasni.

Különös, a könyvajánló sorozatunkból talán ezt a mesegyűjteményt emelném ki, mint amely a leginkább magában foglalja modern druidizmus értékeit és szellemiségét, mégha összességében nincs köze az irányzathoz. Misztikus, természetközeli, költői; engem teljesen levett a lábamról, csak ajánlani tudom!

Sajnos viszonylag kevés druidákról szóló könyv jelent meg magyar fordításban, mi megpróbáljuk felkutatni azt amit lehet, vagy a témához kapcsolódik, és időről időre posztolunk róluk könyvajánló formájában. A Miért bolyong a holdat online könyváruházakból meg lehet rendelni csak pár ezer forintért.

Eredeti cím: Why the Moon Travels

Illusztrálta: Leanne McDonagh

Fordította: Ferencz Mónika

A könyv magyarul 2023-ban jelent meg az Ampersand (&) Kiadó jóvoltából.

Zarándokutam Wilmington Long Manjéhez

East Sussex környékén található egy különös, domboldalba vésett emberalak, két oldalán egy-egy függőleges vonallal. Ő a Wilmingtoni Long Man, azaz a “Hosszú Ember”. Azóta foglalkoztat, amióta egyszer vonaton hazafelé tarva a reptér felé megláttam alakját, miközben a tájat néztem, éppen a druidizmus felé vezető utam kezdetén.

Pontos eredetét és jelentését senki sem ismeri: egyes elméletek szerint akár a neolitikumból is származhat, mások a vaskorra teszik keletkezését, de későbbi kutatások alapján az sem kizárt, hogy a 16-17. században készült. Egy korai elmélet szerint szerzetesek vésték ki, egyfajta zarándokot ábrázolhatott, ezt azonban a régészek azzal cáfolták, hogy nem valószínű, hogy szerzetesek egy meztelen figurát készítettek volna. Voltak akik csillagászati jelentőséget tulajdonítottak neki, mások istenalakokat láttak benne: egyesek Odinnal, mások Baldurral hozták kapcsolatba. Több modern pogány értelmezés szerint a túlvilág kapujának őre. Angliában egyébként több krétába vésett figura is található, a leghíresebb tán a Cerne Abbas közülük.

Régóta terveztem, hogy egyszer majd elgyalogolok, hogy megtekinthessem közelebbről. Egyik legjobb barátom Hastingsben lakik, akit évente meg szoktam látogatni; a vonatról mindig figyeltem, meglátom-e Long Man alakját. Furcsa módon egyáltalán nem egyszerű megközelíteni kocsi nélkül: én Polegate megállójából gyalogoltam majdnem másfél órát a környékre. Utam során alig találkoztam emberrel, a körülöttem lévő mezők nagy része pedig magánterület volt.

Viszonylag sokat kellett sétálnom, hogy rendes erdőúthoz érjek. Az út végén egy hatalmas legelő fogadott, a környéken messzebb bárányok is voltak. A tisztásra kiérve egészen lélegzetelállító látvány várt, alattam jóval az országút, melynek zaja már nem ért el, csak a sokszor erősen fújó szél. A hely láthatóan karban volt tartva, de így is volt egy olyan élményem, mintha átléptem volna egy másik világba, talán mert annyira elhagyatott és időntúli volt. A Long Man maga igazából kisebb volt, mint számítottam rá, lentről, a vonatból sokkal hatalmasabbnak tűnt. Valahogy mégis különleges érzés töltött el, ahogy ilyen közelről megcsodálhattam ezt az alakot, amelyről senki sem tudja pontosan, ki lehet és mit jelképezhet. Az út során bennem lévő izgatottságot felváltotta a végtelen békesség.

John Matthews, Will Worthington: A természet szellemének jóslatai

 Következzen egy olyan példány ajánló sorozatunkból, mely egyben kártyapakli és könyv. John Matthews angol író és történész, feleségével, Caitlín Matthews-zal az OBOD vezetésében is részt vettek és rengeteg kelta mitológiával és ezotériával kapcsolatos könyvet köszönhetünk nekik.

Az oghamokkal való jóslás igen népszerű a modern druida körökben, így ez a mű egy ideális bevezető lehet a témában. A könyv tartalmaz egy rövid bevezetőt a fák jelentőségéről a kelta mitológiában, a druidákat is többször említve, mesél a Zöld Ember történetéről, illetve részletes leírást ad az egyes oghamokhoz kapcsolódó fákról, és így magukról a kártyákról. Ez a rész különösen érdekes, mert a fákhoz fűződő hiedelmekről és népi hagyományokról is szót ejt. A kivitelezés nagyon szép, bár meg kell jegyeznem, hogy a kártyákon kicsit nehezen olvasható a szöveg, és éppen maga az ogham szimbólum. A Zöld Ember minden kártyalapon található falomb közt megbújik. Will Worthington, az illusztrátor egyébként maga is druida. Érdekesség, hogy csak természetes anyagokból festette meg a képeket.

A könyv végén kirakási módszerekkel és példákkal is megismerkedhetünk, viszont érdemes lehet saját magunknak kikísérletezni a legjobb módszert. Szívesen olvastam volna még a könyvben említett témákról, sajnos nagyon tömör és felületes, hiszen elsősorban a kártyákra fókuszál. Az oghamokkal és a fákkal való ismerkedéshez viszont tökéletes.

Sajnos viszonylag kevés druidákról szóló könyv jelent meg magyar fordításban, mi megpróbáljuk felkutatni azt amit lehet, vagy a témához kapcsolódik, és időről időre posztolunk róluk könyvajánló formájában. A természet szellemének jóslatait antikvár példányban lehet előjegyezni, vagy megrendelni online könyváruházakból.

Eredeti cím: The Spirit of Nature Oracle

Fordította: Kalácska Erika

A kártyapakli és könyv 2018-ban jelent meg magyarul, a Bioenergetic Kiadó jóvoltából.

Finn Mac Cumhaill verse Májusnapra

 Beltane alkalmából fogadjátok szeretettel ezt a verset, mely tudomásunk szerint még nem jelent meg magyar fordításban. Keletkezését a 12. századra becsülik, és a The Boyhood Deeds of Finn Mac Cumhaill elbeszélésében található, mely Finn fiatalkoráról szól. Ez a vers azért is nagyon különleges, mert éppen azután mondja el Finn, miután tanítómesterével Finneces-szel kifogják a bölcsesség lazacát; sütése közben három olajcsepp cseppen Finn ujjára, ki erre az ujját a szájába teszi, s így megszerzi a tudást. E vers elmondásával bizonyítja Finn tanítójának bölcsességét.

A fordítás a linken található verzió alapján készült: https://www.maryjones.us/ctexts/season-summer1.html

A teljes történet az alábbi linken található:

https://www.maryjones.us/ctexts/f02.html

Finn Mac Cumhaill verse Májusnapra

Itt a nyár, legszebb évszak!

Tündököl minden szín.

Éneklő rigó szól,

Ha nap sugarát rá fordítja.

A szürkeszín-kakukk úgy kiált:

Üdvözlégy, tarka nyár!

A kesergően rossz idő elszállt,

Az ágra bozót sűreje kelt.

Riadtan ver az őzben a szív,

A tenger megszalad -

Álomra tért az óceán,

S virágba dőlt a föld

Méhraj szorgosan hordja

A szép csomagját, virágok szüretét;

Fenn, hegyoldalt marhák járnak sárban,

S hangyák uzsonnáznak.

Dalolgat a pagony hárfája,

Vitorlák fenn - békében;

Virító színben a bérci táj,

Megködösült a tó vize.

Tevékeny haris madár szónokol,

A vízesés hűvösen zeng

Dicső dalt a lágy tóhoz -

Szittyó susogásra harsan.

Fecskenép felrepül,

Vad zenemű dombot körbevesz,

Rügyeznek lágy fák,

A dadogó láperdő zizeg.

Mocsár, mint köpenye hollónak,

Zajong kakukk köszöntést,

Szökken pettyes hal -

Harcoson eskü, erős kötelék.

Nyíló fiú, virágzó lány,

Benne méltóság.

Erdő mindenütt pompában áll,

S pompás minden rónaság

Ragyogva tündököl az évszak,

Vad tél már elmúlt:

Sok gyümölcsfa mind fénylő,

Derűs békében a nyár.

Madarak nyája száll

Zsenge szántók közé

A zöld rét susog

Ahol a patak tajtékzik.

A vágy hajt hogy lovakkal együtt vágtass,

Sereg sorban, körben áll:

Egy gyors, fényes nyíl a földbe repült,

S alján a gyékényes így vált arannyá.

Egy aprócska, félénk, állhatatos kismadár

Trilláz teli torokból

Pacsirta jó hírt zeng:

Túlszárnyalom finom tónusok nyarát!

Belenus istenről

 Belenus az egyik legszélesebb körben tisztelt isten az ókori kelta társadalomban. Elsősorban Észak-Itáliában, a keleti Alpokban, illetve Gallia területén tisztelték, olyannyira, hogy számos feliratos emlék, dedikáció maradt fenn róla.

Aquileia védelmező istene volt, a római írók szerint még az ostromok ideje alatt is hozzá fohászkodtak. Elsősorban gyógyítóként tartották számon, forrásokhoz és szent vizekhez volt köthető. A rómaiak Apollóval azonosították, feltehetően elsősorban a gyógyító tulajdonságai miatt. Sok írásos leleten előfordul az “Apollo Belenus” név.

Érdekes, hogy manapság inkább napistenként ismert, de ez az aspektusa nem bizonyított. Egyes feltételezések szerint “Ragyogót” vagy “Fénylőt jelent”, illetve Apollóval való párhuzama is utalhat erre. Megjelent egy olyan feltételezés is, miszerint az akkoriban gyógyításra használt beléndekhez köthető, mely gallul belenuntia, latinul apollinaris. Mások a forrásokkal, vizekkel kötik össze nevének jelentését.

Az ír Bel alakját manapság már összekötik Belenus istennel, de ezek spekulációk, a 18-19. század idejéből. Beltane egyik lehetséges jelentése “Bel tüze”, Bel istenre viszont nincs egyértelmű bizonyíték.

Belenust egyes kutatók kapcsolatba hozzák a szlovén Belin istennel is. Belint a helyiek nagy gyógyítónak tartották: egy elbeszélés szerint volt egy kulcsa, melynek segítségével a vakok látását is vissza tudta adni.

Források:

Wikipedia

https://www.britannica.com/topic/Belenus

Táin Bó Cúailnge - Ír eposz a kora középkorból

Nagy meglepetés volt ezt az ír eposzt megtalálni magyar fordításban, ugyanis az egyik legkorábbi narratív forrás, amelyikben druidákkal is találkozhatunk. A keresztény hatásoktól gyakorlatilag teljesen mentes, rengeteg pogány elem található benne. Ahogy a fordító, Kiss Sándor is megjegyzi az utószó szekcióban, történelmi szempontból rengeteg ellentmondásos részlete van, így valószínűleg idővel gazdagodott, változott a szájhagyományon továbbadott elbeszélés, de körülbelül az 1. századra lehet becsülni a keletkezését. Külön érdekesség, hogy sok párhuzamot mutat Homérosz Iliászával. Az első feljegyzések belőle a 8. századtól vannak, a magyar fordítás pedig a pár évszázaddal későbbi, Leinster Könyvében megtalálható változatot használta forrásként.

A konfliktus a történetben igazából egészen nevetséges, ugyanis egy bika megszerzése a tét, melyért egy hatalmas hadsereget mozgósítanak Írország tartományaiból. A két főszereplő Medb, a kemény és büszke királynő, és Cú Chulainn, az emberfeletti erővel bíró harcos, ki egymaga Ulster területének védelmére kel a sereg ellen. Tele van rendkívül groteszk és véres elemekkel, és úgy általában nagyon távol áll egy mai ember morális értékeitől, így ha a karakterekhez nem feltétlenül könnyű kapcsolódni, az elbeszélés ígyis rendkívül érdekes és szokatlan. Egyébként több druida és látnok szerepet kap jóslataival és magyarázataival, sok jövendölés, sok párbeszéd verselésben történik. Sajnos túl sok részletet nem tudunk meg róluk, mivel inkább a csatákon van a fókusz, viszont cserébe rendszeresen megjelennek a történetben.

Összességében az írás kifoghat a gyanútlan olvasón, sokszor repetitív, tele rengeteg ír személy és helyszín felsorolásával, kegyetlen szereplőkkel és morbid harci jelenetekkel. Mégis, a rengeteg apró részlet miatt nagyon érdekes mű: a leírások a különböző viseletekről, emberekről, szokásokról, vagy ahogy az ország egyes területei melyik csatajelenetből kapták a nevüket, mind betekintést nyújtanak a kereszténység előtti kelták világába.

Sajnos viszonylag kevés druidákról szóló könyv jelent meg magyar fordításban, mi megpróbáljuk felkutatni azt amit lehet, vagy a témához kapcsolódik, és időről időre posztolunk róluk könyvajánló formájában. A Táin Bó Cúailnget online könyváruházakból meg lehet rendelni csak pár ezer forintért.

Fordította: Kiss Sándor

A könyv magyarul 2014-ben jelent meg az Attraktor kiadó jóvoltából.