East Sussex környékén található egy különös, domboldalba vésett emberalak, két oldalán egy-egy függőleges vonallal. Ő a Wilmingtoni Long Man, azaz a “Hosszú Ember”. Azóta foglalkoztat, amióta egyszer vonaton hazafelé tarva a reptér felé megláttam alakját, miközben a tájat néztem, éppen a druidizmus felé vezető utam kezdetén.
Pontos eredetét és jelentését senki sem ismeri: egyes elméletek szerint akár a neolitikumból is származhat, mások a vaskorra teszik keletkezését, de későbbi kutatások alapján az sem kizárt, hogy a 16-17. században készült. Egy korai elmélet szerint szerzetesek vésték ki, egyfajta zarándokot ábrázolhatott, ezt azonban a régészek azzal cáfolták, hogy nem valószínű, hogy szerzetesek egy meztelen figurát készítettek volna. Voltak akik csillagászati jelentőséget tulajdonítottak neki, mások istenalakokat láttak benne: egyesek Odinnal, mások Baldurral hozták kapcsolatba. Több modern pogány értelmezés szerint a túlvilág kapujának őre. Angliában egyébként több krétába vésett figura is található, a leghíresebb tán a Cerne Abbas közülük.
Régóta terveztem, hogy egyszer majd elgyalogolok, hogy megtekinthessem közelebbről. Egyik legjobb barátom Hastingsben lakik, akit évente meg szoktam látogatni; a vonatról mindig figyeltem, meglátom-e Long Man alakját. Furcsa módon egyáltalán nem egyszerű megközelíteni kocsi nélkül: én Polegate megállójából gyalogoltam majdnem másfél órát a környékre. Utam során alig találkoztam emberrel, a körülöttem lévő mezők nagy része pedig magánterület volt.
Viszonylag sokat kellett sétálnom, hogy rendes erdőúthoz érjek. Az út végén egy hatalmas legelő fogadott, a környéken messzebb bárányok is voltak. A tisztásra kiérve egészen lélegzetelállító látvány várt, alattam jóval az országút, melynek zaja már nem ért el, csak a sokszor erősen fújó szél. A hely láthatóan karban volt tartva, de így is volt egy olyan élményem, mintha átléptem volna egy másik világba, talán mert annyira elhagyatott és időntúli volt. A Long Man maga igazából kisebb volt, mint számítottam rá, lentről, a vonatból sokkal hatalmasabbnak tűnt. Valahogy mégis különleges érzés töltött el, ahogy ilyen közelről megcsodálhattam ezt az alakot, amelyről senki sem tudja pontosan, ki lehet és mit jelképezhet. Az út során bennem lévő izgatottságot felváltotta a végtelen békesség.
