A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beszámoló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beszámoló. Összes bejegyzés megjelenítése

2026/05/27

Zarándokutam Wilmington Long Manjéhez

East Sussex környékén található egy különös, domboldalba vésett emberalak, két oldalán egy-egy függőleges vonallal. Ő a Wilmingtoni Long Man, azaz a “Hosszú Ember”. Azóta foglalkoztat, amióta egyszer vonaton hazafelé tarva a reptér felé megláttam alakját, miközben a tájat néztem, éppen a druidizmus felé vezető utam kezdetén.

Pontos eredetét és jelentését senki sem ismeri: egyes elméletek szerint akár a neolitikumból is származhat, mások a vaskorra teszik keletkezését, de későbbi kutatások alapján az sem kizárt, hogy a 16-17. században készült. Egy korai elmélet szerint szerzetesek vésték ki, egyfajta zarándokot ábrázolhatott, ezt azonban a régészek azzal cáfolták, hogy nem valószínű, hogy szerzetesek egy meztelen figurát készítettek volna. Voltak akik csillagászati jelentőséget tulajdonítottak neki, mások istenalakokat láttak benne: egyesek Odinnal, mások Baldurral hozták kapcsolatba. Több modern pogány értelmezés szerint a túlvilág kapujának őre. Angliában egyébként több krétába vésett figura is található, a leghíresebb tán a Cerne Abbas közülük.



Régóta terveztem, hogy egyszer majd elgyalogolok, hogy megtekinthessem közelebbről. Egyik legjobb barátom Hastingsben lakik, akit évente meg szoktam látogatni; a vonatról mindig figyeltem, meglátom-e Long Man alakját. Furcsa módon egyáltalán nem egyszerű megközelíteni kocsi nélkül: én Polegate megállójából gyalogoltam majdnem másfél órát a környékre. Utam során alig találkoztam emberrel, a körülöttem lévő mezők nagy része pedig magánterület volt.



Viszonylag sokat kellett sétálnom, hogy rendes erdőúthoz érjek. Az út végén egy hatalmas legelő fogadott, a környéken messzebb bárányok is voltak. A tisztásra kiérve egészen lélegzetelállító látvány várt, alattam jóval az országút, melynek zaja már nem ért el, csak a sokszor erősen fújó szél. A hely láthatóan karban volt tartva, de így is volt egy olyan élményem, mintha átléptem volna egy másik világba, talán mert annyira elhagyatott és időntúli volt. A Long Man maga igazából kisebb volt, mint számítottam rá, lentről, a vonatból sokkal hatalmasabbnak tűnt. Valahogy mégis különleges érzés töltött el, ahogy ilyen közelről megcsodálhattam ezt az alakot, amelyről senki sem tudja pontosan, ki lehet és mit jelképezhet. Az út során bennem lévő izgatottságot felváltotta a végtelen békesség.





2026/01/19

2. Nemzetközi Boszorkányfesztivál beszámoló - 2026.01.11

 Újra az a megtiszteltetés ért minket, hogy előadást tarthattunk a januári Boszorkányfesztiválon. Számomra az volt talán a legsokkolóbb, hogy pár hónap alatt mekkorát nőtt az esemény. Az előadásokra minden jegy elkelt, a Boszorkánybörze részleg tele volt emberrel, de a Tarot sorselemzésnél és a varjú simogatónál is hosszú sorok kígyóztak egész nap. Lassan tényleg kinövi a Dürer Kertet, pedig a helyszín hangulatilag tökéletes és több termet is biztosít. Nagyon jó látni, mennyi érdeklődő van és mekkora igény van arra, hogy az újpogányság, az ezotéria és a különböző misztérium rendszerek kapjanak egy közös teret. Ezúttal is egy csomó nagyszerű embert ismerhettem meg és nagyon hálás vagyok ezért az inspiráló közegért.

Az előadások ezúttal két helyszínen zajlottak, a fotelbárban és a kisteremben, minden idősávban egy angol és egy magyar nyelven. Mi 12:30-tól mutattuk be prezentációnkat a különböző druidarendekről és történelmükről, illetve hogy a bárdok, váteszek és druidák alakjai hogyan befolyásolták a mai tanulmányaikat. Bár jó visszajelzéseket kaptunk, én utólag úgy gondolom, kicsit túl sok témát akartunk belezsúfolni ebbe a másfél órába, mely sokkal gyorsabban eltelt, mint számítottunk rá. Ezt leszámítva nagyon élveztük a témakörökhöz való kutatómunkát, és mi is rengeteget tanultunk belőle. Az előadás diasora egyébként elérhető ezen a linken.


Sajnos nem tudtunk egyszerre mindegyik előadáson ott lenni, mi ezúttal az angol nyelvűek mellett döntöttünk. Soluna Dea és Saddie LaMort előadásairól is csak jó vissszajelzéseket hallottam. Soluna Dea tradicionális wicca főpapnő Horvátországból, ő velünk egy időben tartott előadást a Tarot kártyákról angol nyelven, Journey of the Fool: Tarot as a tool for spiritual alchemy címen. Saddie LaMort (gardneriánus wicca főpap, szervező, az Európai Élő Folklór Egyesület alapítója) Tarot workshopot tartott, illetve a szabadkőművességről is volt egy előadása, amelyben a hozzájuk köthető szimbólum- és rítusrendszerekről, illetve azok hatásáról esett szó - pontos címe: A kőművesség szerepéről a rítusrendszerek megőrzésében és a szimbolikus gondolkodásban.

14:30-tól Orion Keras Enchanting Water című workshopján vettünk részt. Orion Keras tradicionális wicca főpap Horvátországban, már az első pillanattól kezdve egy nagyon szimpatikus, szeretnivaló személyt ismerhettünk meg benne. A workshopon nagyrészt energetikai gyakorlatok voltak, kezdtünk egy csakranyitással, utána energiagömb létrehozásával, különböző elemi tulajdonságok feltöltésével, majd elértünk a program központi részéhez, melynek fő kérdése: meg tudjuk-e egy pohár csapvíz ízét változtatni, ha különböző energetikai tulajdonságokkal feltöltjük? És a válasz úgy tűnik, igen, valami tényleg történik. Én igencsak meglepődtem, amikor az energetikailag módosított vizemből eltűnt a tipikus klóros mellékíz.


16:30-tól pedig Polyánki Balázs To contact or not to contact interaktív előadását néztük meg, mely a paranormális jelenségekkel és azok értelmezésével foglalkozott. Polyánki pszichológus, író, tanár, egyik fő specializációja a gyászkísérés, emellett a Magyar Paranormális Kutatási és Konzultációs Társaság vezető kutatója. Engem személyesen az ő előadása érdekelt a leginkább, és mégha tömény is volt az információ, szívesen hallgattam volna még, lebilincselően érdekes volt. Polyánki nagyon jól bevonta a közönségét az előadásba, többek között nagyon tetszett a Zener kártyás gyakorlat, ahol épp nekem kellett egy kártyalapot húznom, és a közönségben valaki másnak ki kellett találnia, milyen ábra van rajta. Megtudtunk egy csomó parapszichológiához köthető kifejezést, betekintést nyertünk abba a protokoll rendszerbe, amelyet alkalmaznak egy paranormális jelenség, anomália feljegyzésekor és vizsgálatakor; másfél óra múlva még mindig úgy éreztem, hogy csak a felszínt kapargatjuk, olyan jó lett volna még mélyebben elmerülni egy-egy témában. Egy nagyszerű ízelítőt kaptunk arról, milyen kutatómunkák folytak és folynak ezen a területen a mai napig.


Az előadások után volt még kint egy emlékezetes tűztánc, majd este 8-kor lezárásképp a nyílt wicca rituálén is részt vettünk. Olyan sok volt az érdeklődő, hogy két körbe kellett állnunk a Dürer Kert kistermében. Egy szép hálaadással zártuk közösen ezt a napot, mely után ismét nagyon nehéz visszatérnem a mundán mindennapokba.

2025/12/07

Menny és Pokol házassága: William Blake és kortársai kiállítás

Nagyon izgatottan vártam már ezt a kiállítást, számomra fiatalon épp a címadó Menny és Pokol Házassága volt nagyon nagy hatással William Blake-től. Érdekes, hogy a druida tanaink során mennyiszer visszaköszönnek versei, és az is különös szinkronicitás, hogy éppen ebben az időszakban van róla kiállítás - mely egyébként még 2026 január 11-ig látogatható a Szépművészeti Múzeumban, én mindenkinek nagyon ajánlom. Személy szerint én még legalább egyszer valószínűleg újra meg fogom nézni.

Blake azok közé a művészek közé tartozik, akikről mindig lehet valami újat tanulni, és ezt ez a kiállítás is megerősítette. Belépéskor már rögtön az egyik legszebb képe fogadott minket, ez az “Enitharmon öröm-éje”, melyre “Hekaté”-ként is hivatkoznak.


Külön tetszett az idővonal a falon, amelyen Blake életének legfontosabb történései és a jelentősebb világtörténelmi, irodalmi események voltak összevetve, ezzel kiválóan kontextusba helyezve műveit.

A kiállításon egyébként olyan más romantikus festők képeit is volt szerencsénk látni, mint Fusili, Turner vagy Holst - engem újra arra emlékeztetve, mennyire szeretem ezt a korszakot, a sokszor sötét, drámai jeleneteket, de még a bibliai tematikák is egy új értelmezést kapnak. A korszellemben ugyanakkor nagyon erőteljesen megjelenik a politikai kritikusság is, az évszázadban történő háborús és válság helyzetekre reagálva. Különösen emlékezetes volt Blake “Pitt szellemalakja irányítja a Behemótot” című képe, ahol William Pitt volt angol miniszterelnököt ábrázolja egy angyalként.

Számomra újdonság volt, de Blake-nek voltak követői, akik “Ősöknek” hívták magukat, egy fiatal művészekből álló csoportként, az 1820-as években. Tőlük is láthattunk pár művet.

Arról se tudtam, hogy volt egy fiatalon elhunyt öccse, Robert Blake, aki szintén foglalkozott művészettel. Halála nagyon megrázta Williamet, és azt állította, hogy öccse szellemével álmában tartotta a kapcsolatot, aki inspirálta egyedi nyomtatási technikájának kifejlesztésében is.

Blakenek volt egyébként egy sajátos, “freskónak” nevezett festési technikája is, melyben rengeteg aranyat használt. Ezzel a technikával készült egyik leghíresebb és leglenyűgözőbb képe, az “Egy bolha szelleme”. A kép egy emberszerű szörny alakot ábrázol, mely állítólag tényleg megjelent Blake előtt egy látomásban.


Külön szekció volt Newtonról alkotott képéről, mely párhuzamba vonható a rideg, racionális teremtő, Urizen alakjával, ki egy kulcsfigura Blake saját teremtés mítoszában. Blake kritikus volt a felvilágosodás és a tudomány térhódításával szemben, miszerint a hideg értelem elnyomja az ember művészi, érzelmesebb aspektusait. Amit egyébként kicsit sajnáltam, hogy saját mítoszairól, próféciáiról viszonylag kevés szó esett, pedig egy saját termet is érdemelhetett volna.


Hogy egy kis druida vonatkozást is írjak, volt egy szekció bárdokról alkotott képekről más romantikus festőktől. Érdekes, hogy több képen a bárdok, mint lázadók vannak ezeken megjelenítve az elnyomó hatalom ellen. Egyébként egy Stonehenge-ről készült festmény is helyet kapott.

A kiállítás utolsó termében a Sátán és a pokol volt a tematika több alkotótól, egyik oldalt a hagyományosabb, gonosz ábrázolások, a másik oldalon pedig különös, de mint egy hős lázadó jelent meg, aki jogosan száll szembe a rendszerrel. Blakenek több képe is volt a Dante Isteni színjáték illusztációjához, melyen élete utolsó szakaszában dolgozott. Ezeknek végül sajnos csak kis része készült el, legtöbbjük csak vázlatos rajzként volt látható - így is nagyszerű alkotásokként.

Összességében, számomra nagyon inspiráló élmény volt. Nem rendszeresen látogatok múzeumokat, de itt több festmény is teljesen beszippantott a sajátos világába. Úgy érzem rengeteg újat tanultam Blakeről és kortársairól, és a romantika több arcát, mondanivalóját is mélyebben megismerhettem.



2025/11/07

Boszorkányfesztivál beszámoló - 2025.11.02

Kicsit nehéz belekezdenem ebbe a beszámolóba - nemcsak azért mert mi is részt vettünk benne előadóként, hanem mert nehéz szavakba önteni azt a rengeteg inspirációt, szeretetet, amit itt kaptunk. Az, hogy egy ilyen esemény létezik, ahol rengeteg hasonló érdeklődésű ember találkozhat és megismerhet különböző spirituális utakat, misztérium rendszereket, az nemzetközileg is egyedülálló. Én személy szerint nagyon otthonosan éreztem magamat, és olyan ismeretségeket kötöttem, olyan találkozásokban volt részem, hogy sokszor az volt az érzésem, ezekkel az emberekkel mi évek óta ismerjük egymást.


Az előadássorozatot mi indítottuk a Gleann Danannal, Gyökerek és ágak: A druidizmus szerepe a XXI. században címmel; átvettük a druidizmus történelmét, az Order of Bards, Ovates and Druids rend legfontosabb tudnivalóit, illetve a saját mag csoportunk részleteit. Nehéz saját szemszögből megítélni, hogy hogyan sikerült a prezentációnk, de összességében jó visszajelzéseket kaptunk. Tervezzük, hogy ezt az előadást még megismételjük hasonló formában. A diasor egyébként elérhető itt.



A következő előadás a Tradicionális Wiccáról szólt, A gardneri boszorkányság címmel. Saddie LaMort ezen előadása is pont olyan magnetikus és magával ragadó volt, mint amiket már korábban láttam, hallottam tőle és úgy is tudott a témáról egy újabb perspektívában beszélni, hogy sok szálat már ismertem belőle. Már a felvezető Jack Parsons thelemita idézet is nagyon erőteljes volt, utána végigmentünk azokon a jelentősebb történelmi eseményeken és könyv megjelenéseken, melyek Gerald Gardnert a Wicca megalapítására inspirálták. Úgy röppent el ez a 45 perces ismertető, hogy észre sem vettük az idő múlását. Aki felelevenítené, az előadás azóta teljes hosszában felkerült az internetre, itt megtekinthető.


A teozófiáról volt a legkevesebb ismeretem a négy rendszer közül, erről Nagyiday Adrienne tartott előadást. Személyes története után három, a Teozófiai Társulathoz köthető személyről hallhattunk: ők Helena Petrovna Blavatsky, Annie Besant, és Jidda Krishnamurti; közülük én csak Blavatsky-ról olvastam, de mindhárom személyiségnek már az élettörténete is nagyon izgalmas. Szó esett a teozófia értékeiről és céljairól, az ember spirituális fejlődéséről. Volt valami megindító abban az állításban, hogy minden ember, élőlény egy, illetve abban az önzetlen, odaadó magatartásban, amiről ez az út tanúskodik. Biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben még fogok bővebben olvasni a témáról.


Az utolsó előadás a szabadkőművességről szólt. Úgy hiszem, sokaknak vannak elképzelései a társaságról, de ritkán hallhatunk a tévhitekről és a valóságról első kézből egy szabadkőművestől - ráadásul Gályász Attilától, a Magyarországi Nagyoriens Nagymesterétől. Szó esett a szabadkőművesség fő irányzatairól, a beavatásokról, és még arról is, hogy hogyan lehet bekerülni. Ami különösen érdekes volt, hogy a társaságról elterjedt összeesküvés-elméletek nagy része egyetlen személyhez köthető, akit viselkedése miatt kizártak a rendből és ezért bosszút állt - ő Léo Taxil. Később hiába ismerte be, hogy álhíreket terjesztett, addigra ezek már a köztudatban maradtak és tovább terjedtek. Különben a célja összességében ennek a rendszernek is az ember illetve az emberiség jobbá tétele különböző szertartásokon, avatásokon keresztül, továbbá a titkos társaságban köthető kapcsolatokon keresztül.


Az előadások után pedig egy kerekasztal beszélgetéssel zártuk a napot, ahol a négy irányzat képviselői hasonlították össze értékrendjüket, főbb gondolataikat, céljaikat, Dr. Szilágyi Tamás moderálásával. Nekem személy szerint elsőre nagyon letaglózó élmény volt, hogy kezdő bárd druidaként itt ülök ezekkel a karizmatikus, nagy tudású emberekkel egy színpadon. Főbb témáink voltak a bölcsesség forrása, az élet értelme, a klímaválság és az ahhoz fűződő reakcióink, a beavatás szerepe, illetve hogy kik számára lehet érdekes az általunk képviselt irányzat. Számomra talán az volt a legmeglepőbb, hogy a legtöbb dologról mennyire hasonlóan gondolkodunk, hogy mindenki spirituális fejlődéséhez mi inkább eszközöket adunk, minthogy dogmatikusan megmondanánk, miben higgyen és mit kell tennie. Ebből a szempontból nem voltak igazán nagy ellentétek a rendszerek között, leginkább csak az eszközökben, módszerekben vannak különbségek.


Az előadások közti rövid szünetekben természetesen körbenéztünk a Dürer Kert nagytermében és fotelbárjában elérhető Boszorkánybörzén, ahol mint mindig, most is rengeteg nagyszerű kézműves alkotás és termék várt - ilyen helyzetekben az ember mindig nehezen állja meg, hogy ne vegyen egyszerre több tucat dolgot. Az emeleten egyébként varjú simogató és Tarot sorselemzés is volt.


Mindezek után pedig még kettő koncert is várt minket este. Mi ekkorra már alaposan elfáradtunk, ezért csak az Itinera lemezbemutató koncertjén maradtunk, a Realectát már nem vártuk meg, így arról sajnos nem tudok beszámolni. Az Itinerát korábban már volt szerencsém látni élőben a Fekete Zaj Fesztiválon, és most is pont olyan magával ragadó, energikus fellépést láthattunk, hallhattunk tőlük, mint korábban. Stílusukban gyönyörűen keveredik a magyar népzene a modern elektronikával, a skandináv hatással és némi sötét árnyalattal. Személyes kedvenc pillanatom a Mindentlátó című dal volt, ahol a Litha Tribe tánctársulat is csatlakozott, illetve a Várai Áronnal közösen előadott Százlevelű. Koncertjük méltó megkoronázása volt a fesztiválnak. Azóta is a Kör lemezüket hallgatom, hogy visszavigyen kicsit erre a napra, melyre biztosan sokáig emlékezni fogok még.