A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2026/07/21

Esőmágia a magyar folklórban

Az idei aszály arra ösztönzött minket, hogy végezzünk egy kisebb kutatást az esőidézés mágiájáról a világ különböző pontjairól, hogy minket is inspiráljanak. Mai fejezetünkben a magyar népi hiedelmeket vizsgáljuk meg. Az itt felsoroltak csak példaként szolgálnak, ha mágiát szeretnél csinálni, légy nagyon óvatos és körültekintő!

Az esőmágia a magyar folklórban elsősorban a táltos és a garabonciás személyéhez köthető. A táltosok bika alakjában vívtak meg egymással, egyes hiedelmek szerint az esőért és a termékeny földért. Miközben harcoltak, nagy vihar támadt és szél kerekedett. Több forrás szerint is értettek az idővarázsláshoz: képesek voltak lovaikon felrepülni az egekbe és esőt csinálni.

A dobjaik a sámánokhoz hasonlóan a lovaikat jelképezhették, így a mennydörgést utánozva, dobolással idézhettek zivatart.


A garabonciásoknak általában sárkányuk volt, amelyet meglovagolva voltak képesek vihart idézni, rendszerint bosszúból, hogy tönkretegyék a termést - például mert nem kaptak élelmet (tojást és tejet), amikor kértek a gazdáktól. A garabonciás és a táltos alakja sok helyen összeolvadt, és többnyire tartottak tőlük.


Magyarország egyes területein is népszokássá vált a délszláv eredetű Dodola-járás: Szentendrén egy férfit beöltöztettek lombruhába; Dél-Magyarországon lányra aggattak bodzaágakat. Az illető házról házra ment, közben olyan mondókát kántált, melyben esőt kért vagy ígért. Minden háznál leöntötték vízzel, fáradozásáért cserébe jutalmat is kapott.


“Hej, dodola, dodola

Mi kellene, ha volna?

Önts rám egy kanna vizet

Isten harmattal fizet”


Élt a románoknál egy caloian nevű szokás, amit a moldvai csángók is használtak: agyagból egy ember formájú babát készítettek, olykor virágokkal díszítették fel, majd koporsóba tették és a falun át elvitték a helyi patakhoz, folyóhoz. Közben siratóénekeket daloltak a babának, mintha tényleg meghalt volna. Ezután elásták a földbe és halotti tort tartottak. Más változatok szerint a vízbe helyezték a babát, vagy miután eltemették, később kiásták és a folyóba dobták.


Június 8-án, Szent Medárd napján úgy tartják, ha elered az eső, 40 napig esni fog, viszont ha süt a nap, a következő 40 napon szárazság lesz. A hívők Medárdhoz imádkoztak a jó termésért és az esőért. Ezen a napon úgy tartották, nem szabad fürdeni, mert a vizek királya és szellemei ekkor áldozatra várnak a tavakban, folyókban. Ha esőre volt szükség, az idős asszonyoknak egy nagy kakast kellett megfürdetniük, hogy eleredjen.

Az olyan sokunk által ismert mondókák, mint az “Ess, eső, ess”, szintén esőidézésre utalnak. Több területen élt olyan szokás, hogy a gyerekek fel-le szaladtak és karukat kinyújtva forogva mondták ezt a verset.

Ess eső ess, holnap délig ess
Zab szaporodjék, búza bokrosodjék,
Az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb, mint a Duna hossza,
Még annál is hosszabb, mint a világ hossza.


Pócs Éva ráolvasás gyűjteményében elsősorban vihar és jégeső elhárító szövegeket találni a témában, de akad pár, amely közvetetten esőidézéshez is köthető.

Ilyen a szélvarázslás, amit meleg időben mondtak:

Szél anyánk, küldj ránk hűvös szelet,

küldd el a legkisebb lányodat.


Vagy gyümölcsfának mondták a következőt, jó termésért:

A jó Isten úgy áztasson meg, hogy bő termést adj! 



Néhány további forrás említi az ekehúzást a patakban, illetve hogy lányokkal szántatják végig a vetést. Olyan szokásokról is szó esik, melyekben meglocsolják egy részeges ember sírját, vagy a temetőben lévő legutolsó elhunyt sírjából kiássák a keresztet. Ezekről a hagyományokról további részleteket nem találtunk, de a módszerek itt is szimpatetikus, imitatív mágiára utalnak: a mikrokozmoszban történtek hatással lehetnek a makrokozmoszra.


Források:

Wikipedia

Róheim Géza: A magyar sámánizmus / A táltos

Pócs Éva: Magyar ráolvasások

https://szevi.hu/vizzel-kapcsolatos-regi-nepszokasok/

Magyar néprajzi lexikon

https://csemadok.sk/nepzenei-adatbazis/ess-eso-ess-buza-bokrosodjek/

https://www.eumet.hu/erdekessegek/medard-napja/

https://greendex.hu/medard-eso-nap/


Képek:
1. Feszty Árpád: A magyarok bejövetele (részlet)
2. St Medard (ismeretlen szerző)
3. Garabonciás (saját illusztráció)

2026/05/01

Finn Mac Cumhaill verse Májusnapra

 Beltane alkalmából fogadjátok szeretettel ezt a verset, mely tudomásunk szerint még nem jelent meg magyar fordításban. Keletkezését a 12. századra becsülik, és a The Boyhood Deeds of Finn Mac Cumhaill elbeszélésében található, mely Finn fiatalkoráról szól. Ez a vers azért is nagyon különleges, mert éppen azután mondja el Finn, miután tanítómesterével Finneces-szel kifogják a bölcsesség lazacát; sütése közben három olajcsepp cseppen Finn ujjára, ki erre az ujját a szájába teszi, s így megszerzi a tudást. E vers elmondásával bizonyítja Finn tanítójának bölcsességét.

A fordítás a linken található verzió alapján készült: https://www.maryjones.us/ctexts/season-summer1.html

A teljes történet az alábbi linken található:

https://www.maryjones.us/ctexts/f02.html


Finn Mac Cumhaill verse Májusnapra


Itt a nyár, legszebb évszak!

Tündököl minden szín.

Éneklő rigó szól,

Ha nap sugarát rá fordítja.


A szürkeszín-kakukk úgy kiált:

Üdvözlégy, tarka nyár!

A kesergően rossz idő elszállt,

Az ágra bozót sűreje kelt.


Riadtan ver az őzben a szív,

A tenger megszalad -

Álomra tért az óceán,

S virágba dőlt a föld


Méhraj szorgosan hordja

A szép csomagját, virágok szüretét;

Fenn, hegyoldalt marhák járnak sárban,

S hangyák uzsonnáznak.


Dalolgat a pagony hárfája,

Vitorlák fenn - békében;

Virító színben a bérci táj,

Megködösült a tó vize.


Tevékeny haris madár szónokol,

A vízesés hűvösen zeng

Dicső dalt a lágy tóhoz -

Szittyó susogásra harsan.


Fecskenép felrepül,

Vad zenemű dombot körbevesz,

Rügyeznek lágy fák,

A dadogó láperdő zizeg.


Mocsár, mint köpenye hollónak,

Zajong kakukk köszöntést,

Szökken pettyes hal -

Harcoson eskü, erős kötelék.


Nyíló fiú, virágzó lány,

Benne méltóság.

Erdő mindenütt pompában áll,

S pompás minden rónaság


Ragyogva tündököl az évszak,

Vad tél már elmúlt:

Sok gyümölcsfa mind fénylő,

Derűs békében a nyár.


Madarak nyája száll

Zsenge szántók közé

A zöld rét susog

Ahol a patak tajtékzik.


A vágy hajt hogy lovakkal együtt vágtass,

Sereg sorban, körben áll:

Egy gyors, fényes nyíl a földbe repült,

S alján a gyékényes így vált arannyá.


Egy aprócska, félénk, állhatatos kismadár

Trilláz teli torokból

Pacsirta jó hírt zeng:

Túlszárnyalom finom tónusok nyarát!