Esőmágia a magyar folklórban

Az idei aszály arra ösztönzött minket, hogy végezzünk egy kisebb kutatást az esőidézés mágiájáról a világ különböző pontjairól, hogy minket is inspiráljanak. Mai fejezetünkben a magyar népi hiedelmeket vizsgáljuk meg. Az itt felsoroltak csak példaként szolgálnak, ha mágiát szeretnél csinálni, légy nagyon óvatos és körültekintő!

Az esőmágia a magyar folklórban elsősorban a táltos és a garabonciás személyéhez köthető. A táltosok bika alakjában vívtak meg egymással, egyes hiedelmek szerint az esőért és a termékeny földért. Miközben harcoltak, nagy vihar támadt és szél kerekedett. Több forrás szerint is értettek az idővarázsláshoz: képesek voltak lovaikon felrepülni az egekbe és esőt csinálni.

A dobjaik a sámánokhoz hasonlóan a lovaikat jelképezhették, így a mennydörgést utánozva, dobolással idézhettek zivatart.

A garabonciásoknak általában sárkányuk volt, amelyet meglovagolva voltak képesek vihart idézni, rendszerint bosszúból, hogy tönkretegyék a termést - például mert nem kaptak élelmet (tojást és tejet), amikor kértek a gazdáktól. A garabonciás és a táltos alakja sok helyen összeolvadt, és többnyire tartottak tőlük.

Magyarország egyes területein is népszokássá vált a délszláv eredetű Dodola-járás: Szentendrén egy férfit beöltöztettek lombruhába; Dél-Magyarországon lányra aggattak bodzaágakat. Az illető házról házra ment, közben olyan mondókát kántált, melyben esőt kért vagy ígért. Minden háznál leöntötték vízzel, fáradozásáért cserébe jutalmat is kapott.

“Hej, dodola, dodola

Mi kellene, ha volna?

Önts rám egy kanna vizet

Isten harmattal fizet”

Élt a románoknál egy caloian nevű szokás, amit a moldvai csángók is használtak: agyagból egy ember formájú babát készítettek, olykor virágokkal díszítették fel, majd koporsóba tették és a falun át elvitték a helyi patakhoz, folyóhoz. Közben siratóénekeket daloltak a babának, mintha tényleg meghalt volna. Ezután elásták a földbe és halotti tort tartottak. Más változatok szerint a vízbe helyezték a babát, vagy miután eltemették, később kiásták és a folyóba dobták.

Június 8-án, Szent Medárd napján úgy tartják, ha elered az eső, 40 napig esni fog, viszont ha süt a nap, a következő 40 napon szárazság lesz. A hívők Medárdhoz imádkoztak a jó termésért és az esőért. Ezen a napon úgy tartották, nem szabad fürdeni, mert a vizek királya és szellemei ekkor áldozatra várnak a tavakban, folyókban. Ha esőre volt szükség, az idős asszonyoknak egy nagy kakast kellett megfürdetniük, hogy eleredjen.

Az olyan sokunk által ismert mondókák, mint az “Ess, eső, ess”, szintén esőidézésre utalnak. Több területen élt olyan szokás, hogy a gyerekek fel-le szaladtak és karukat kinyújtva forogva mondták ezt a verset.

Ess eső ess, holnap délig ess
Zab szaporodjék, búza bokrosodjék,
Az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb, mint a Duna hossza,
Még annál is hosszabb, mint a világ hossza.

Pócs Éva ráolvasás gyűjteményében elsősorban vihar és jégeső elhárító szövegeket találni a témában, de akad pár, amely közvetetten esőidézéshez is köthető.

Ilyen a szélvarázslás, amit meleg időben mondtak:

Szél anyánk, küldj ránk hűvös szelet,

küldd el a legkisebb lányodat.

Vagy gyümölcsfának mondták a következőt, jó termésért:

A jó Isten úgy áztasson meg, hogy bő termést adj! 

Néhány további forrás említi az ekehúzást a patakban, illetve hogy lányokkal szántatják végig a vetést. Olyan szokásokról is szó esik, melyekben meglocsolják egy részeges ember sírját, vagy a temetőben lévő legutolsó elhunyt sírjából kiássák a keresztet. Ezekről a hagyományokról további részleteket nem találtunk, de a módszerek itt is szimpatetikus, imitatív mágiára utalnak: a mikrokozmoszban történtek hatással lehetnek a makrokozmoszra.

Források:

Wikipedia

Róheim Géza: A magyar sámánizmus / A táltos

Pócs Éva: Magyar ráolvasások

https://szevi.hu/vizzel-kapcsolatos-regi-nepszokasok/

Magyar néprajzi lexikon

https://csemadok.sk/nepzenei-adatbazis/ess-eso-ess-buza-bokrosodjek/

https://www.eumet.hu/erdekessegek/medard-napja/

https://greendex.hu/medard-eso-nap/

Képek:

1. Feszty Árpád: A magyarok bejövetele (részlet)

2. St Medard (ismeretlen szerző)

3. Garabonciás (saját illusztráció)

Esőmágia a kelta mitológiában

Az országot sújtó aszály arra motivált minket, hogy végezzünk egy kisebb kutatást az esőidézés mágiájáról a világ különböző pontjairól, hogy minket is inspiráljanak. Első körben a kelta hiedelemrendszert vizsgáljuk meg. Az itt felsoroltak csak példaként szolgálnak, ha esőmágiát szeretnél csinálni, légy nagyon óvatos és körültekintő!

Úgy tartották, hogy druidák képesek voltak uralni a természet erőit és tudták manipulálni az időjárást: több történet szerint is tudtak hatalmas vihart és szelet kelteni, ködöket idézni, de akár folyókat, tavakat teljesen kiszárítani is, vagy épp vizet fakasztani a földből - általában harci eszközként vetették be ezeket a képességeket.

Viharmágia csata közben: Amergin éneke

Az ír Hódítások könyve számol be arról a csatáról, amelyben a Tuatha Dé Dannan druidái próbálták visszaverni a miléziaiak hajóit hatalmas vihart támasztva a tengeren. A természet erőit végül a miléziaiak fő druidája Amergin Glúingel csillapítja le, mégpedig úgy, hogy azonosul velük egy invokációs költeményben:

Én vagyok a szél a tengeren.
Én vagyok a tenger hulláma.

Én vagyok a tenger zúgása.

Én vagyok a szarvasbika a hét csatában.

Én vagyok a sólyom a sziklán.

Én vagyok a nap könnye.

Én vagyok a legszebb növény.

Én vagyok az erős vadkan.

Én vagyok a lazac a vízben.

Én vagyok a tó a tisztáson.

Én vagyok a tudás szava.

Az invokáció alapján arra következtethetünk, hogy a druidák a szavak erejével eggyé váltak ezekkel a természeti erőkkel és így belső akaratukkal képesek voltak azokat befolyásolni.

Viharmágia csata közben: Taliesin költeménye

Maga Taliesin, a bárdok legnagyobbika is nagy szélvihart idéz egy költeményével, hogy kiszabadítsa nevelőapját, Elphint. Versében egy láthatatlan tengeri szörny allegóriájaként jeleníti meg a vihart:

Hatalmas a párolgása,

mikor a partokra csap.

Ott van a mezőn, ott van a fában,

Kéz nélkül és láb nélkül,

Az öregedés jelei nélkül,

Egyidős lehet

Az öt nagy korszakkal,

Tán még öregebb,

Számtalan év állhat mögötte.

Olyan széles,

Mint a föld felszíne,

S meg sem született,

s nem is volt látható.

Viharmágia csata közben: Mug Ruith igazságszolgáltatása

Egyik legkülönlegesebb történet az idővarázslásról, mikor Munster tartományára teljes szárazságot hoztak Cormac, Írország főkirályának druidái. Fiacha, Munster királya a híres Mug Ruithtól, a Valentia-szigeten élő vak druidától kért segítséget. Mugot olyan hatalmas varázslóként ábrázolják, hogy egyes elméletek szerint régen napisten, vagy viharisten lehetett.

Mug Ruith egy mágikus dárdát dobott Munster földjébe, melyből azonnal kifakadt a víz. A főkirály seregére pedig bosszúból hatalmas vihart keltett, a varázskövéhez intézett szavakkal:

Könyörgöm kézikövemhez:

Ne csak egy repülő árny legyen

Legyen parázs az ellenség elűzésére

Bátor küzdelemben

Tüzes, kemény kövem

Legyen vörös vízisikló

Jaj annak, aki köré tekeredik

A duzzadó hullámok között

Legyen tengeri angolna

Legyen keselyű a keselyűk között

Mely elválasztja a testet a lélektől

A varázslat hatására a druida hatalmas viharfelhőket hozott létre, a vízbe dobott kő angolnává változott, lehelete pedig orkánként söpört végig Cormac seregén.

Viharistenek
A kelta panteonban Taranis volt a vihar és a mennydörgés legfőbb istene, de kapcsolatba hozhatók vele más lokális istenek, úgymint az Észak-Itália területén tisztelt Ambisagrus, vagy épp a Magyarország területén is népszerű Teutan vagy Teutates, a törzs védelmező istene. Az ókori rómaiak mindhármukat összekötötték Jupiterrel, így feltehetjük, hogy hasonló szerepük lehetett.

Vannak spekulációk, melyek szerint Lugh is lehetett viharisten, főként mert egyes ír hiedelmek a zivatarokat Lugh Balorral való küzdelmével azonosították.

Dagda, a kelták főistene is képes volt hatni az időjárásra: az ő területe volt a földművelés és a termékenység, ő hozott esőt, hogy táplálja a földet. Hárfájával ő irányította az évszakok változását. Dagdát is kapcsolatba hozzák olyan más viharistenekkel, mint például Thor.


Mágikus források
Az Artúr mondakörhöz két példa is köthető különleges forrásokról, melyek segítségével végeztek esőmágiát: az egyik a tényleg létező barentoni forrás, mely a Merlin és Viviane tündér történetében is megjelenő Brocéliande erdőben található (ma Paimpont-erdő, Bretagne). Állítólag a helyi breton vadászok nagy aszály idején meglátogatták a forrást, ivókürtjükből vizet merítettek és a forrás melletti kőlap tetejét benedvesítették; ettől mindig eleredt az eső. A másik egészen hasonló, a Mabinogionban található történet, melyben Owain lovag keresi fel a rejtélyes forrást: ott egy ezüsttállal kellett meríteni a vízből, majd a forrás melletti márványlapra önteni, aminek következtében hatalmas vihar támadt.

A felsorolt példákból kitűnik, hogy a kelta mágiában nagyon fontos szerepe lehetett a szavak erejének: költeményekkel, ráolvasásokkal, rituális könyörgésekkel tudták befolyásolni a természet erőit, vagy éppen eggyé válni velük. A szimpatetikus, imitatív mágia is többször megjelenik: a mikrokozmoszban elvégzett cselekedet (pl. a víz kiöntése) befolyásolja a makrokozmoszt (elkezd esni az eső).


Források:

Wikipedia
Lady Gregory: Gods and Fighting Men
Leinster Könyve: A Hódítások könyve
A Knocklong-i Ostrom
Taliesin története
Mabinogion

Képek:
1. Seóirse Ua Fágáin: Amergin Glúingel
2. Thomas Jones: A bárd

Danu, a kelta anyaistennő

Danu a kelta mitológia nagy anyaistennője, ki a magcsoportunk nevét is ihlette: Gleann Danann (jelentése: Danu völgye). Hozzá köthető a híres Tuatha Dé Dannan, azaz Danu törzse, mely Írország hódítóit és isteneit foglalja magában, ahol mindenki Danu leszármazottja. A Danu szó proto-indoeurópai eredetű, melynek egyik lehetséges jelentése “folyó” - innen is ered a Dunával való kapcsolat egyesek szerint. Jelentése lehet még: forrás, mint az élet vize, vagy a termékenység szimbóluma.

Vannak, akik megfeleltetik Ana vagy Anu istennővel, akit pedig a híres Morrigannel is összekötnek. Vélhetően van kapcsolat a hinduizmusból ismert Danuval is, ki szintén eredetileg az ősi vizek istennője lehetett. Mások a walesi Dôn istenségnek feleltetik meg, kit szintén a folyókkal társítanak, Don neme viszont nem ismert - vannak akik férfi istennek hiszik.

Mivel nem maradt fenn róla se mítosz, se részletes forrás, így megoszlanak róla a vélemények, személye rejtély marad. Annyit elmondhatunk róla, hogy ő a termékeny természet, az anyaság és a bőség archetípusa.

Magyarország a Kárpátok ölelésében, egy hatalmas völgyben fekszik, melyet egykor a Pannon-tenger borított, és amelyet ma a Duna táplál élettel. Vizével, kincseivel minket is ellát. Csoportunk neve tisztelgés e föld és természetes környezetünk előtt – hálaadás mindazért, amit kapunk tőle.

Oein DeBhairduin: Miért bolyong a Hold - Ír nomád népmesék

Oein az ír Mincéir vándor népének nagyon különleges, természetközeli meséit gyűjtötte össze ebben a csodálatos könyvben, melyek nagy részét még apja mesélte neki gyerekkorában. Azontúl, hogy miért bolyong a Hold, többek közt megtudhatjuk, miért pikkelyes a hal, hogyan szerezte csíkjait a borz, vagy hogy hogyan szerezték a méhek fullánkjaikat.

Én bevallom, több történetet is megkönnyeztem, annyi szépség, kedvesség és melankólia árad belőlük, nem beszélve arról a harmonikus kapcsolatról a természettel, amiben e vándor nép él. Ráadásul Airmid és Miach mítosza is belekerült a gyógynövényekről, amelyről nem is tudtam, hogy egyáltalán megjelent magyar fordításban. De olvashatunk itt mágikus képességű nővérekről, segítőkész sündisznóról és rókáról, vagy éppen egy nagyon nagy szakállú remetéről. Mindegyik történet gyönyörű a húszból, az utolsó kettő köztük pedig egészen hátborzongató. Oein betekintést ad gyerekkorába is, a Mincéir mindennapjaiba, problémáiba a mesékhez mintegy bevezetőként, ezekről is nagyon érdekes volt olvasni.

Különös, a könyvajánló sorozatunkból talán ezt a mesegyűjteményt emelném ki, mint amely a leginkább magában foglalja modern druidizmus értékeit és szellemiségét, mégha összességében nincs köze az irányzathoz. Misztikus, természetközeli, költői; engem teljesen levett a lábamról, csak ajánlani tudom!

Sajnos viszonylag kevés druidákról szóló könyv jelent meg magyar fordításban, mi megpróbáljuk felkutatni azt amit lehet, vagy a témához kapcsolódik, és időről időre posztolunk róluk könyvajánló formájában. A Miért bolyong a holdat online könyváruházakból meg lehet rendelni csak pár ezer forintért.

Eredeti cím: Why the Moon Travels

Illusztrálta: Leanne McDonagh

Fordította: Ferencz Mónika

A könyv magyarul 2023-ban jelent meg az Ampersand (&) Kiadó jóvoltából.

Zarándokutam Wilmington Long Manjéhez

East Sussex környékén található egy különös, domboldalba vésett emberalak, két oldalán egy-egy függőleges vonallal. Ő a Wilmingtoni Long Man, azaz a “Hosszú Ember”. Azóta foglalkoztat, amióta egyszer vonaton hazafelé tarva a reptér felé megláttam alakját, miközben a tájat néztem, éppen a druidizmus felé vezető utam kezdetén.

Pontos eredetét és jelentését senki sem ismeri: egyes elméletek szerint akár a neolitikumból is származhat, mások a vaskorra teszik keletkezését, de későbbi kutatások alapján az sem kizárt, hogy a 16-17. században készült. Egy korai elmélet szerint szerzetesek vésték ki, egyfajta zarándokot ábrázolhatott, ezt azonban a régészek azzal cáfolták, hogy nem valószínű, hogy szerzetesek egy meztelen figurát készítettek volna. Voltak akik csillagászati jelentőséget tulajdonítottak neki, mások istenalakokat láttak benne: egyesek Odinnal, mások Baldurral hozták kapcsolatba. Több modern pogány értelmezés szerint a túlvilág kapujának őre. Angliában egyébként több krétába vésett figura is található, a leghíresebb tán a Cerne Abbas közülük.

Régóta terveztem, hogy egyszer majd elgyalogolok, hogy megtekinthessem közelebbről. Egyik legjobb barátom Hastingsben lakik, akit évente meg szoktam látogatni; a vonatról mindig figyeltem, meglátom-e Long Man alakját. Furcsa módon egyáltalán nem egyszerű megközelíteni kocsi nélkül: én Polegate megállójából gyalogoltam majdnem másfél órát a környékre. Utam során alig találkoztam emberrel, a körülöttem lévő mezők nagy része pedig magánterület volt.

Viszonylag sokat kellett sétálnom, hogy rendes erdőúthoz érjek. Az út végén egy hatalmas legelő fogadott, a környéken messzebb bárányok is voltak. A tisztásra kiérve egészen lélegzetelállító látvány várt, alattam jóval az országút, melynek zaja már nem ért el, csak a sokszor erősen fújó szél. A hely láthatóan karban volt tartva, de így is volt egy olyan élményem, mintha átléptem volna egy másik világba, talán mert annyira elhagyatott és időntúli volt. A Long Man maga igazából kisebb volt, mint számítottam rá, lentről, a vonatból sokkal hatalmasabbnak tűnt. Valahogy mégis különleges érzés töltött el, ahogy ilyen közelről megcsodálhattam ezt az alakot, amelyről senki sem tudja pontosan, ki lehet és mit jelképezhet. Az út során bennem lévő izgatottságot felváltotta a végtelen békesség.

John Matthews, Will Worthington: A természet szellemének jóslatai

 Következzen egy olyan példány ajánló sorozatunkból, mely egyben kártyapakli és könyv. John Matthews angol író és történész, feleségével, Caitlín Matthews-zal az OBOD vezetésében is részt vettek és rengeteg kelta mitológiával és ezotériával kapcsolatos könyvet köszönhetünk nekik.

Az oghamokkal való jóslás igen népszerű a modern druida körökben, így ez a mű egy ideális bevezető lehet a témában. A könyv tartalmaz egy rövid bevezetőt a fák jelentőségéről a kelta mitológiában, a druidákat is többször említve, mesél a Zöld Ember történetéről, illetve részletes leírást ad az egyes oghamokhoz kapcsolódó fákról, és így magukról a kártyákról. Ez a rész különösen érdekes, mert a fákhoz fűződő hiedelmekről és népi hagyományokról is szót ejt. A kivitelezés nagyon szép, bár meg kell jegyeznem, hogy a kártyákon kicsit nehezen olvasható a szöveg, és éppen maga az ogham szimbólum. A Zöld Ember minden kártyalapon található falomb közt megbújik. Will Worthington, az illusztrátor egyébként maga is druida. Érdekesség, hogy csak természetes anyagokból festette meg a képeket.

A könyv végén kirakási módszerekkel és példákkal is megismerkedhetünk, viszont érdemes lehet saját magunknak kikísérletezni a legjobb módszert. Szívesen olvastam volna még a könyvben említett témákról, sajnos nagyon tömör és felületes, hiszen elsősorban a kártyákra fókuszál. Az oghamokkal és a fákkal való ismerkedéshez viszont tökéletes.

Sajnos viszonylag kevés druidákról szóló könyv jelent meg magyar fordításban, mi megpróbáljuk felkutatni azt amit lehet, vagy a témához kapcsolódik, és időről időre posztolunk róluk könyvajánló formájában. A természet szellemének jóslatait antikvár példányban lehet előjegyezni, vagy megrendelni online könyváruházakból.

Eredeti cím: The Spirit of Nature Oracle

Fordította: Kalácska Erika

A kártyapakli és könyv 2018-ban jelent meg magyarul, a Bioenergetic Kiadó jóvoltából.

Finn Mac Cumhaill verse Májusnapra

 Beltane alkalmából fogadjátok szeretettel ezt a verset, mely tudomásunk szerint még nem jelent meg magyar fordításban. Keletkezését a 12. századra becsülik, és a The Boyhood Deeds of Finn Mac Cumhaill elbeszélésében található, mely Finn fiatalkoráról szól. Ez a vers azért is nagyon különleges, mert éppen azután mondja el Finn, miután tanítómesterével Finneces-szel kifogják a bölcsesség lazacát; sütése közben három olajcsepp cseppen Finn ujjára, ki erre az ujját a szájába teszi, s így megszerzi a tudást. E vers elmondásával bizonyítja Finn tanítójának bölcsességét.

A fordítás a linken található verzió alapján készült: https://www.maryjones.us/ctexts/season-summer1.html

A teljes történet az alábbi linken található:

https://www.maryjones.us/ctexts/f02.html

Finn Mac Cumhaill verse Májusnapra

Itt a nyár, legszebb évszak!

Tündököl minden szín.

Éneklő rigó szól,

Ha nap sugarát rá fordítja.

A szürkeszín-kakukk úgy kiált:

Üdvözlégy, tarka nyár!

A kesergően rossz idő elszállt,

Az ágra bozót sűreje kelt.

Riadtan ver az őzben a szív,

A tenger megszalad -

Álomra tért az óceán,

S virágba dőlt a föld

Méhraj szorgosan hordja

A szép csomagját, virágok szüretét;

Fenn, hegyoldalt marhák járnak sárban,

S hangyák uzsonnáznak.

Dalolgat a pagony hárfája,

Vitorlák fenn - békében;

Virító színben a bérci táj,

Megködösült a tó vize.

Tevékeny haris madár szónokol,

A vízesés hűvösen zeng

Dicső dalt a lágy tóhoz -

Szittyó susogásra harsan.

Fecskenép felrepül,

Vad zenemű dombot körbevesz,

Rügyeznek lágy fák,

A dadogó láperdő zizeg.

Mocsár, mint köpenye hollónak,

Zajong kakukk köszöntést,

Szökken pettyes hal -

Harcoson eskü, erős kötelék.

Nyíló fiú, virágzó lány,

Benne méltóság.

Erdő mindenütt pompában áll,

S pompás minden rónaság

Ragyogva tündököl az évszak,

Vad tél már elmúlt:

Sok gyümölcsfa mind fénylő,

Derűs békében a nyár.

Madarak nyája száll

Zsenge szántók közé

A zöld rét susog

Ahol a patak tajtékzik.

A vágy hajt hogy lovakkal együtt vágtass,

Sereg sorban, körben áll:

Egy gyors, fényes nyíl a földbe repült,

S alján a gyékényes így vált arannyá.

Egy aprócska, félénk, állhatatos kismadár

Trilláz teli torokból

Pacsirta jó hírt zeng:

Túlszárnyalom finom tónusok nyarát!