2025/12/07

Menny és Pokol házassága: William Blake és kortársai kiállítás

Nagyon izgatottan vártam már ezt a kiállítást, számomra fiatalon épp a címadó Menny és Pokol Házassága volt nagyon nagy hatással William Blake-től. Érdekes, hogy a druida tanaink során mennyiszer visszaköszönnek versei, és az is különös szinkronicitás, hogy éppen ebben az időszakban van róla kiállítás - mely egyébként még 2026 január 11-ig látogatható a Szépművészeti Múzeumban, én mindenkinek nagyon ajánlom. Személy szerint én még legalább egyszer valószínűleg újra meg fogom nézni.

Blake azok közé a művészek közé tartozik, akikről mindig lehet valami újat tanulni, és ezt ez a kiállítás is megerősítette. Belépéskor már rögtön az egyik legszebb képe fogadott minket, ez az “Enitharmon öröm-éje”, melyre “Hekaté”-ként is hivatkoznak.


Külön tetszett az idővonal a falon, amelyen Blake életének legfontosabb történései és a jelentősebb világtörténelmi, irodalmi események voltak összevetve, ezzel kiválóan kontextusba helyezve műveit.

A kiállításon egyébként olyan más romantikus festők képeit is volt szerencsénk látni, mint Fusili, Turner vagy Holst - engem újra arra emlékeztetve, mennyire szeretem ezt a korszakot, a sokszor sötét, drámai jeleneteket, de még a bibliai tematikák is egy új értelmezést kapnak. A korszellemben ugyanakkor nagyon erőteljesen megjelenik a politikai kritikusság is, az évszázadban történő háborús és válság helyzetekre reagálva. Különösen emlékezetes volt Blake “Pitt szellemalakja irányítja a Behemótot” című képe, ahol William Pitt volt angol miniszterelnököt ábrázolja egy angyalként.

Számomra újdonság volt, de Blake-nek voltak követői, akik “Ősöknek” hívták magukat, egy fiatal művészekből álló csoportként, az 1820-as években. Tőlük is láthattunk pár művet.

Arról se tudtam, hogy volt egy fiatalon elhunyt öccse, Robert Blake, aki szintén foglalkozott művészettel. Halála nagyon megrázta Williamet, és azt állította, hogy öccse szellemével álmában tartotta a kapcsolatot, aki inspirálta egyedi nyomtatási technikájának kifejlesztésében is.

Blakenek volt egyébként egy sajátos, “freskónak” nevezett festési technikája is, melyben rengeteg aranyat használt. Ezzel a technikával készült egyik leghíresebb és leglenyűgözőbb képe, az “Egy bolha szelleme”. A kép egy emberszerű szörny alakot ábrázol, mely állítólag tényleg megjelent Blake előtt egy látomásban.


Külön szekció volt Newtonról alkotott képéről, mely párhuzamba vonható a rideg, racionális teremtő, Urizen alakjával, ki egy kulcsfigura Blake saját teremtés mítoszában. Blake kritikus volt a felvilágosodás és a tudomány térhódításával szemben, miszerint a hideg értelem elnyomja az ember művészi, érzelmesebb aspektusait. Amit egyébként kicsit sajnáltam, hogy saját mítoszairól, próféciáiról viszonylag kevés szó esett, pedig egy saját termet is érdemelhetett volna.


Hogy egy kis druida vonatkozást is írjak, volt egy szekció bárdokról alkotott képekről más romantikus festőktől. Érdekes, hogy több képen a bárdok, mint lázadók vannak ezeken megjelenítve az elnyomó hatalom ellen. Egyébként egy Stonehenge-ről készült festmény is helyet kapott.

A kiállítás utolsó termében a Sátán és a pokol volt a tematika több alkotótól, egyik oldalt a hagyományosabb, gonosz ábrázolások, a másik oldalon pedig különös, de mint egy hős lázadó jelent meg, aki jogosan száll szembe a rendszerrel. Blakenek több képe is volt a Dante Isteni színjáték illusztációjához, melyen élete utolsó szakaszában dolgozott. Ezeknek végül sajnos csak kis része készült el, legtöbbjük csak vázlatos rajzként volt látható - így is nagyszerű alkotásokként.

Összességében, számomra nagyon inspiráló élmény volt. Nem rendszeresen látogatok múzeumokat, de itt több festmény is teljesen beszippantott a sajátos világába. Úgy érzem rengeteg újat tanultam Blakeről és kortársairól, és a romantika több arcát, mondanivalóját is mélyebben megismerhettem.



2025/11/14

Philip Carr-Gomm: A druidák ligetében - Ross Nichols druidatanai

Többek között azért is tartom nagyon fontosnak ez a könyvet, mert az egyetlen általam ismert mű, amely Ross Nichols, az OBOD alapítójának írásait tartalmazza magyar fordításban. A címe egyébként kicsit félrevezető, ugyanis ez elsősorban gyűjtemény Nichols esszéiből és tanulmányaiból, melyeket Philip Carr-Gomm, Nichols tanítványa és az OBOD későbbi vezetője válogatott és rendszerezett, életrajzi lábjegyzetekkel, nemcsak a druidizmust érintve.

Viszont azt kell mondanom, nem könnyű olvasmány. Egyrészt változó a színvonal, ami érthető is, hiszen egyes részek magának a rendnek készültek, mások meg kéziratokból származnak. Továbbá Nichols elmélkedéseiben szinte van valami “lázálomszerű”: mítoszok, kultúrák, hipotézisek kavalkádja, melyeknek sokszor ki tudja, mennyi valóságalapja van, és sokszor nagyon nehéz a gondolatmenetét, megfeleltetéseit követni. Kelta és egyiptomi mitológiában kevésbé jártasaknak közel érthetetlen lehet egyes szöveg, sokszor rajtam is kifogott.


Philip szerencsére minden témakörből egy kisebb részletet szerkesztett ki, ez kicsit könnyíti a haladást, bár van pár fejezet, amiről meg éppen többet is szívesen olvastam volna. Egy kis extra utánajárással viszont ez egy szintén nagyon inspiráló könyv, és tényleg betekintést nyújt Nichols egyedi gondolatmenetébe. Érdekes módon gyakran épp az OBOD Bárd tananyagának szánt írások a legnehezebben olvashatóak, melyek egyébként csak a gyűjtemény első részét képezik. Pár későbbi fejezet viszont a mai napig velem maradt, úgy mint az emberi test és a templomok közötti megfeleltetések, a kézmozdulatok hagyománya vagy az elemek atomokkal való egybevetése. Az utolsó fejezetek, melyek inkább a mítoszok jelentőségével foglalkoznak a mai világban, szintén nagyon izgalmasak.


Összességében, ez a könyv inkább egy kiegészítőként szolgálhat a modern druidizmus alapjainak tanulása mellé. Emellett legalább részben megismerhetjük azt a kulcsfontosságú személyt és gondolatait, aki megalapította a Bárdok, Váteszek és Druidák Rendjét, megreformálva a modern druidizmust.


Sajnos viszonylag kevés druidákról szóló könyv jelent meg magyar fordításban, mi megpróbáljuk felkutatni azt amit lehet, vagy a témához kapcsolódik, és időről időre posztolunk róluk könyvajánló formájában. A druidák ligetében-t antikvár példányban meg lehet rendelni online könyváruházakban, csak pár ezer forintért.



Eredeti cím: In the Grove of the Druids

Fordította: Tamás Gábor

A könyv magyarul 2005-ben jelent meg, a Gold Book kiadó jóvoltából.





2025/11/07

Boszorkányfesztivál beszámoló - 2025.11.02

Kicsit nehéz belekezdenem ebbe a beszámolóba - nemcsak azért mert mi is részt vettünk benne előadóként, hanem mert nehéz szavakba önteni azt a rengeteg inspirációt, szeretetet, amit itt kaptunk. Az, hogy egy ilyen esemény létezik, ahol rengeteg hasonló érdeklődésű ember találkozhat és megismerhet különböző spirituális utakat, misztérium rendszereket, az nemzetközileg is egyedülálló. Én személy szerint nagyon otthonosan éreztem magamat, és olyan ismeretségeket kötöttem, olyan találkozásokban volt részem, hogy sokszor az volt az érzésem, ezekkel az emberekkel mi évek óta ismerjük egymást.


Az előadássorozatot mi indítottuk a Gleann Danannal, Gyökerek és ágak: A druidizmus szerepe a XXI. században címmel; átvettük a druidizmus történelmét, az Order of Bards, Ovates and Druids rend legfontosabb tudnivalóit, illetve a saját mag csoportunk részleteit. Nehéz saját szemszögből megítélni, hogy hogyan sikerült a prezentációnk, de összességében jó visszajelzéseket kaptunk. Tervezzük, hogy ezt az előadást még megismételjük hasonló formában. A diasor egyébként elérhető itt.



A következő előadás a Tradicionális Wiccáról szólt, A gardneri boszorkányság címmel. Saddie LaMort ezen előadása is pont olyan magnetikus és magával ragadó volt, mint amiket már korábban láttam, hallottam tőle és úgy is tudott a témáról egy újabb perspektívában beszélni, hogy sok szálat már ismertem belőle. Már a felvezető Jack Parsons thelemita idézet is nagyon erőteljes volt, utána végigmentünk azokon a jelentősebb történelmi eseményeken és könyv megjelenéseken, melyek Gerald Gardnert a Wicca megalapítására inspirálták. Úgy röppent el ez a 45 perces ismertető, hogy észre sem vettük az idő múlását. Aki felelevenítené, az előadás azóta teljes hosszában felkerült az internetre, itt megtekinthető.


A teozófiáról volt a legkevesebb ismeretem a négy rendszer közül, erről Nagyiday Adrienne tartott előadást. Személyes története után három, a Teozófiai Társulathoz köthető személyről hallhattunk: ők Helena Petrovna Blavatsky, Annie Besant, és Jidda Krishnamurti; közülük én csak Blavatsky-ról olvastam, de mindhárom személyiségnek már az élettörténete is nagyon izgalmas. Szó esett a teozófia értékeiről és céljairól, az ember spirituális fejlődéséről. Volt valami megindító abban az állításban, hogy minden ember, élőlény egy, illetve abban az önzetlen, odaadó magatartásban, amiről ez az út tanúskodik. Biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben még fogok bővebben olvasni a témáról.


Az utolsó előadás a szabadkőművességről szólt. Úgy hiszem, sokaknak vannak elképzelései a társaságról, de ritkán hallhatunk a tévhitekről és a valóságról első kézből egy szabadkőművestől - ráadásul Gályász Attilától, a Magyarországi Nagyoriens Nagymesterétől. Szó esett a szabadkőművesség fő irányzatairól, a beavatásokról, és még arról is, hogy hogyan lehet bekerülni. Ami különösen érdekes volt, hogy a társaságról elterjedt összeesküvés-elméletek nagy része egyetlen személyhez köthető, akit viselkedése miatt kizártak a rendből és ezért bosszút állt - ő Léo Taxil. Később hiába ismerte be, hogy álhíreket terjesztett, addigra ezek már a köztudatban maradtak és tovább terjedtek. Különben a célja összességében ennek a rendszernek is az ember illetve az emberiség jobbá tétele különböző szertartásokon, avatásokon keresztül, továbbá a titkos társaságban köthető kapcsolatokon keresztül.


Az előadások után pedig egy kerekasztal beszélgetéssel zártuk a napot, ahol a négy irányzat képviselői hasonlították össze értékrendjüket, főbb gondolataikat, céljaikat, Dr. Szilágyi Tamás moderálásával. Nekem személy szerint elsőre nagyon letaglózó élmény volt, hogy kezdő bárd druidaként itt ülök ezekkel a karizmatikus, nagy tudású emberekkel egy színpadon. Főbb témáink voltak a bölcsesség forrása, az élet értelme, a klímaválság és az ahhoz fűződő reakcióink, a beavatás szerepe, illetve hogy kik számára lehet érdekes az általunk képviselt irányzat. Számomra talán az volt a legmeglepőbb, hogy a legtöbb dologról mennyire hasonlóan gondolkodunk, hogy mindenki spirituális fejlődéséhez mi inkább eszközöket adunk, minthogy dogmatikusan megmondanánk, miben higgyen és mit kell tennie. Ebből a szempontból nem voltak igazán nagy ellentétek a rendszerek között, leginkább csak az eszközökben, módszerekben vannak különbségek.


Az előadások közti rövid szünetekben természetesen körbenéztünk a Dürer Kert nagytermében és fotelbárjában elérhető Boszorkánybörzén, ahol mint mindig, most is rengeteg nagyszerű kézműves alkotás és termék várt - ilyen helyzetekben az ember mindig nehezen állja meg, hogy ne vegyen egyszerre több tucat dolgot. Az emeleten egyébként varjú simogató és Tarot sorselemzés is volt.


Mindezek után pedig még kettő koncert is várt minket este. Mi ekkorra már alaposan elfáradtunk, ezért csak az Itinera lemezbemutató koncertjén maradtunk, a Realectát már nem vártuk meg, így arról sajnos nem tudok beszámolni. Az Itinerát korábban már volt szerencsém látni élőben a Fekete Zaj Fesztiválon, és most is pont olyan magával ragadó, energikus fellépést láthattunk, hallhattunk tőlük, mint korábban. Stílusukban gyönyörűen keveredik a magyar népzene a modern elektronikával, a skandináv hatással és némi sötét árnyalattal. Személyes kedvenc pillanatom a Mindentlátó című dal volt, ahol a Litha Tribe tánctársulat is csatlakozott, illetve a Várai Áronnal közösen előadott Százlevelű. Koncertjük méltó megkoronázása volt a fesztiválnak. Azóta is a Kör lemezüket hallgatom, hogy visszavigyen kicsit erre a napra, melyre biztosan sokáig emlékezni fogok még.

2025/10/06

Stuart Piggott: A druidák

Következő ajánlónk az egyik legelterjedtebb, legismertebb olvasmányról szól, mely a druidák történelmét áttekinti. Stuart Piggott műve 1968-ban jelent meg és megpróbált minden velük kapcsolatos tévhitet eloszlatni. Némi fenntartással kezdtem bele, ugyanis sok rosszat is hallottam róla: többek közt hogy száraz történelem, illetve hogy Stuart nem igazán kedves a modern druidák felé. És mindez igaz is, ennek ellenére mégis nagyon olvastatta magát; pár nap alatt sikerült is befejezni. Tetszett a források és az elméletek felé való szkeptikus hozzáállás: igen, lényegében nagyon keveset tudunk az eredeti druidákról. Azzal is egyetértek, hogy hajlamosak vagyunk túlromantizálni társadalmakat és rájuk projektálni valótlan dolgokat, ahogy az a keltáknál is előfordul a mai napig. 

Volt azért pár dolog az érvelésében, amivel nem voltam elégedett. Úgy tűnt, az író is hajlamos volt a keltákat, így a druidákat is úgy bemutatni, mint primitív barbár népség, a római források alapján. Számomra valahol ellentmondásos ez, tekintve a bárdok bonyolult tanítási rendszerét, vagy a komoly csillagászati, természeti ismereteiket. Illetve szívesen olvastam volna még részletes kutatást a walesi bárdok sokáig fennmaradt rendszere és a druidák közötti lehetséges kapcsolatról. Helyette viszont inkább Iolo Morganwg kritizálására fektette a hangsúlyt, aki hamisan azt állította, hogy egytől egyig megőrizték az összes bölcsességet, bár meg kell jegyeznem, ez elég szórakoztató volt.


Kijelenthetjük, hogy egy rendkívül fontos műről van szó, mely mindvégig próbál objektív és racionális maradni, ellentétben a legtöbb hasonló témával foglalkozó írástól. A könyv hangvétele viszont könnyen elveheti a modern druidizmus iránt érdeklődő ember kedvét, ha csak ezzel találkozik. Jó tisztában lenni a tényekkel, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy minden vallás, mítosz fejlődik az idők során. Ha nem is a kelták építették a Stonehenge-t és más kőköröket, ettől a modern druidák miért ne használhatnák ezeket a helyeket, új jelentést adva nekik? Arra sincs egyértelmű bizonyíték, hogy amikor a kelták elfoglalták ezeket a területeket, nem vették át és értelmezték újra őket. Nem kaphatott-e a druida mint szó új, árnyaltabb jelentést az évszázadok során? Mégha soha nem is fogjuk megismerni az eredeti hagyományaikat, az évek alatt újra és újra felmerült az igény, hogy valamiképp kapcsolódjunk hozzájuk, és rajtuk keresztül pedig a természethez. Fontos megjegyezni, hogy a modern druidizmusnak nem is áll szándékában a lehetséges régi hagyományokat megfejteni, hiszen a mai embernek más szemlélete, fókusza van, így a spirituális utunk is változik.


Sajnos viszonylag kevés druidákról szóló könyv jelent meg magyar fordításban, mi megpróbáljuk felkutatni azt amit lehet, vagy a témához kapcsolódik, és időről időre posztolunk róluk könyvajánló formájában. A Druidákat antikvár példányban meg lehet rendelni online könyváruházakban, csak pár ezer forintért.


Eredeti cím: The Druids
Fordította: Valló Gábor
A könyv magyarul 2010-ben jelent meg, a General Press Kiadó jóvoltából.



2025/10/01

Ismerkedés a Citromfűvel - Druida Füveskert #1


A citromfű manapság igen elterjedt, gyakran használt évelő fűszer- és gyógynövény, kertekben megtalálható, sőt, a többi mentaféléhez hasonlóan könnyen át tudja venni a hatalmat az ágyások felett.

Csipkés leveleiről és citromos, mézes illatáról azonnal felismerhető, nem véletlenül kapta különféle neveit: mézfű, méhfű, citromszagú melissza.

Hogy mennyi mítosz, hiedelem tartozik hozzá és hogy mennyi gyógyhatása van, az viszont engem is teljesen meglepett.


Latin neve Melissa officinalis. Szorosan kapcsolódik a görög mitológiából ismert nimfához, Melisszához, aki a méhek védelmezője volt. Amikor Zeusz megszületett, és apja, Kronosz fel akarta őt falni - annak félelmében, hogy később fia meg fogja dönteni hatalmát - anyja, Rhea elmenekült vele. A mítosz egyik változata szerint a gyermek Zeusz Melisszához került, aki mézzel táplálta. Zeusz ettől annyira megerősödött, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy aztán ő uralkodott a többi isten felett. Maga a melissa szó is görögül mézelőt, mézet jelent.


Nem ez az egyedüli görög kapcsolat. Artemisz számára is szentek voltak a méhek, és papjai, papnői citromfüvet ültettek a háziméhek táplálására.


A rómaiak sokat átvettek a görögöktől, ők a méh szóból eredő apiastrumnak nevezték a növényt, többek közt rovarcsípések ellen, illetve vérzéscsillapításra is használták borogatásként.


Érdekes megjegyezni, hogy míg a növény a legtöbb porzó rovart vonzza, füstölőként alkalmazva távol tartja az élősködő rovarokat, és az ártó démonokat is, emiatt tértisztító hatást is tulajdonítanak neki.


Népszerűsége a középkorban is megmaradt. Nagy Károly frank király például annyira szerette ezt a növényt, hogy elrendelte, hogy minden méhészettel foglalkozó farmon és kolostornál legyen termesztve. A városok utcáin sokat használták, mint illatosító, és a templomok padlójára is gyakran szétszórták.


Már ekkor is rengeteg problémára jelentett gyógyírt: elsősorban zavarodottságra, ájulékonyságra, gyenge idegzetű emberek számára javasolták, de alkalmazták még lázra, álmatlanságra, fej- és fogfájásra, emésztési és menstruációs panaszokra is.


Személyes kedvenc feljegyzésemet Paul Sédir Varázsnövénytan könyvében találtam, aki megemlíti Albertus Magnus német püspököt, ki a következőket írta a citromfűről: kedvessé teszi azt az embert, aki amulettként viseli, illetve ha egy ökör nyakára tesszük, az ökör követni fog minket bárhová.


Elsősorban nyugtató hatása ismert, de ez csak egy a rengeteg gyógyító tulajdonsága közül. Mivel stresszoldó, a szívre jó hatással van, így akár képes lehet a magas vérnyomást is szabályozni vagy szívritmuszavart is megszüntetni.


Egyik leggyakoribb alkalmazása emésztési panaszok esetén történik, ugyanis nagyon jó görcsoldó, szélhajtó, így puffadás ellen is ajánlott. Megszüntetheti az émelygést és a hányingert, migrén és menstruációs problémák esetén is használható. A máj működésére és az epe termelésére is jó hatással van.


Antibakteriális és vírusölő tulajdonságokkal rendelkezik, akár a herpesz tüneteit is vissza tudja szorítani külső és belső alkalmazással - külsőleg olajként vagy krémként.


Használata nem javasolt terhesség vagy komoly dehidratáltság esetén.


Úgy tartják, enyhe kedélyjavító és antidepresszáns is, ugyanis a stresszes, ingerlékeny, túlterhelt helyzetekben tud segíteni, továbbá a mély, pihentető alvás is garantált, ha lefekvés előtt fél órával teaként fogyasztjuk.


Mivel a szívet és az idegeket egyaránt nyugtatja, így mondhatjuk, hogy egyensúlyt, harmóniát tesz az érzelmek és gondolatok között. Erőt tud adni nehéz helyzetekben és segít feldolgozni a múltbeli történéseket. Ezáltal segíthet meglátni a nagyobb összképet, összefüggéseket életünkben.


Tapasztalatok a meditációs program alatt:


A meditáció előtti hangolódás közben engem ami nagyon meglepett, hogy mekkora különbség volt a friss és a szárított növény íze között, forrázatban elfogyasztva. A friss növényben sokkal jobban érződött a citromos ízvilág, míg a szárítottban a mézes jelleg volt erősebb. Füstölőként használva nem jött elő az aromája eléggé.


Meditáció során megpróbáltunk megismerkedni a Citromfű szellemével, mindkettőnknek homályos tapasztalatai voltak, mintha nem igazán akarná nekünk felfedni magát. Számomra inkább egy érzés jött elő, mint látomások sorozata: egy komor, de védelmező archetípus. Biztonságban éreztem magam és kitisztultak a gondolataim.




Források:

Dr. Kmeth Sándor - Herbárium

Academia Herba

Paul Sédir - Varázsnövénytan

Fez Inkwright - Népi Mágia és Gyógyítás


2025/08/23

Philip Carr-Gomm: Druida hagyományok


Megkezdjük könyvajánló poszt sorozatunkat Philip Carr-Gomm Druida hagyományok című művével.

Philip az OBOD (Order of Bards, Ovates and Druids) egykori vezetője, aki Ross Nichols tanítványa volt. Nagy öröm látni, hogy ez a könyve magyarul is megjelent, és véleményem szerint a legfontosabb lefordított írás, ami a modern druidizmus témáját érinti. A Druida hagyományok tökéletes bevezető a témával ismerkedők számára, Philip stílusa ráadásul végig nagyon lelkes és nyitott, ami könnyen átragad az olvasóra is. Van egy kis történelem, személyes háttér, spirituális elmélkedések, és amit külön kiemelnék: minden fejezetet egy egyszerű gyakorlattal zár. Az OBOD tananyagára is nyújt egy kis betekintést.


Fontos megjegyezni, hogy a könyv 1991-es, így akad benne pár olyan dolog, mely mára elavultnak hangozhat. Ezeket leszámítva viszont végig nagyon olvasmányos és gondolatébresztő. Soha nem csinálok ilyet, de pár bekezdését alá is kellett húznom ceruzával, hogy később még könnyen megtalálhassam!

Csak pár dolog a sok közül, melyről szó esik és engem magával ragadott:
  • Ha a druidizmusról szóló összes tananyag eltűnne és mindenki elfeledkezne róluk, egy idő után újra felbukkanna
  • Az induktív és deduktív vallásszemléletek különbsége
  • A modern druidarendekről és történetükről
  • Ross Nichols megoszt egy fontos misztériumot Philippel spagetti evés közben
Sajnos viszonylag kevés druidákról szóló könyv jelent meg magyar fordításban, mi megpróbáljuk felkutatni azt amit lehet, vagy a témához kapcsolódik, és időről időre posztolunk róluk könyvajánló formájában. A Druida hagyományokat antikvár példányban meg lehet rendelni online könyváruházakban, csak pár ezer forintért.

Eredeti cím: The Elements of the Druid Tradition
Fordította: Ambrose Montanus
A könyv magyarul 2000-ben jelent meg, az Édesvíz Kiadó jóvoltából.