Újra az a megtiszteltetés ért minket, hogy előadást tarthattunk a januári Boszorkányfesztiválon. Számomra az volt talán a legsokkolóbb, hogy pár hónap alatt mekkorát nőtt az esemény. Az előadásokra minden jegy elkelt, a Boszorkánybörze részleg tele volt emberrel, de a Tarot sorselemzésnél és a varjú simogatónál is hosszú sorok kígyóztak egész nap. Lassan tényleg kinövi a Dürer Kertet, pedig a helyszín hangulatilag tökéletes és több termet is biztosít. Nagyon jó látni, mennyi érdeklődő van és mekkora igény van arra, hogy az újpogányság, az ezotéria és a különböző misztérium rendszerek kapjanak egy közös teret. Ezúttal is egy csomó nagyszerű embert ismerhettem meg és nagyon hálás vagyok ezért az inspiráló közegért.
Az előadások ezúttal két helyszínen zajlottak, a fotelbárban és a kisteremben, minden idősávban egy angol és egy magyar nyelven. Mi 12:30-tól mutattuk be prezentációnkat a különböző druidarendekről és történelmükről, illetve hogy a bárdok, váteszek és druidák alakjai hogyan befolyásolták a mai tanulmányaikat. Bár jó visszajelzéseket kaptunk, én utólag úgy gondolom, kicsit túl sok témát akartunk belezsúfolni ebbe a másfél órába, mely sokkal gyorsabban eltelt, mint számítottunk rá. Ezt leszámítva nagyon élveztük a témakörökhöz való kutatómunkát, és mi is rengeteget tanultunk belőle. Az előadás diasora egyébként elérhető ezen a linken.
Sajnos nem tudtunk egyszerre mindegyik előadáson ott lenni, mi ezúttal az angol nyelvűek mellett döntöttünk. Soluna Dea és Saddie LaMort előadásairól is csak jó vissszajelzéseket hallottam. Soluna Dea tradicionális wicca főpapnő Horvátországból, ő velünk egy időben tartott előadást a Tarot kártyákról angol nyelven, Journey of the Fool: Tarot as a tool for spiritual alchemy címen. Saddie LaMort (gardneriánus wicca főpap, szervező, az Európai Élő Folklór Egyesület alapítója) Tarot workshopot tartott, illetve a szabadkőművességről is volt egy előadása, amelyben a hozzájuk köthető szimbólum- és rítusrendszerekről, illetve azok hatásáról esett szó - pontos címe: A kőművesség szerepéről a rítusrendszerek megőrzésében és a szimbolikus gondolkodásban.
14:30-tól Orion Keras Enchanting Water című workshopján vettünk részt. Orion Keras tradicionális wicca főpap Horvátországban, már az első pillanattól kezdve egy nagyon szimpatikus, szeretnivaló személyt ismerhettünk meg benne. A workshopon nagyrészt energetikai gyakorlatok voltak, kezdtünk egy csakranyitással, utána energiagömb létrehozásával, különböző elemi tulajdonságok feltöltésével, majd elértünk a program központi részéhez, melynek fő kérdése: meg tudjuk-e egy pohár csapvíz ízét változtatni, ha különböző energetikai tulajdonságokkal feltöltjük? És a válasz úgy tűnik, igen, valami tényleg történik. Én igencsak meglepődtem, amikor az energetikailag módosított vizemből eltűnt a tipikus klóros mellékíz.
16:30-tól pedig Polyánki Balázs To contact or not to contact interaktív előadását néztük meg, mely a paranormális jelenségekkel és azok értelmezésével foglalkozott. Polyánki pszichológus, író, tanár, egyik fő specializációja a gyászkísérés, emellett a Magyar Paranormális Kutatási és Konzultációs Társaság vezető kutatója. Engem személyesen az ő előadása érdekelt a leginkább, és mégha tömény is volt az információ, szívesen hallgattam volna még, lebilincselően érdekes volt. Polyánki nagyon jól bevonta a közönségét az előadásba, többek között nagyon tetszett a Zener kártyás gyakorlat, ahol épp nekem kellett egy kártyalapot húznom, és a közönségben valaki másnak ki kellett találnia, milyen ábra van rajta. Megtudtunk egy csomó parapszichológiához köthető kifejezést, betekintést nyertünk abba a protokoll rendszerbe, amelyet alkalmaznak egy paranormális jelenség, anomália feljegyzésekor és vizsgálatakor; másfél óra múlva még mindig úgy éreztem, hogy csak a felszínt kapargatjuk, olyan jó lett volna még mélyebben elmerülni egy-egy témában. Egy nagyszerű ízelítőt kaptunk arról, milyen kutatómunkák folytak és folynak ezen a területen a mai napig.
Az előadások után volt még kint egy emlékezetes tűztánc, majd este 8-kor lezárásképp a nyílt wicca rituálén is részt vettünk. Olyan sok volt az érdeklődő, hogy két körbe kellett állnunk a Dürer Kert kistermében. Egy szép hálaadással zártuk közösen ezt a napot, mely után ismét nagyon nehéz visszatérnem a mundán mindennapokba.
